Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


1. rész

Miután Diane szülei elváltak, új lakás után kellett nézniük. A lány teljesen össze volt törve, hiszen ezentúl csak anyjával, Amandával lehetett...  



- NINCS KÉP -
Diane épp a szobájában sírt, mikor valaki kopogott az ajtaján...
- Diane, kicsim! Nyisd ki, beszélnünk kell!
Gyorsan összeszedte magát. Tudta, hogy anyujának rosszul esne, ha sírni látná. Feltápászkodott,és ajtót nyitott.
- Gyere, beszéljünk.- azzal mindketten leültek az ágyra - Tudod, hogy úgy eggyeztünk meg, hogy a ház apádé marad. És nekünk új lakást kell keresnünk.
- Tudom anya... :( De mi lesz Katival?
-Ne aggódj, ő velünk marad. De mivel nincsen lószállítónk el kell vele lovagolnod az új helyre-
- Előbb találjuk ki, hogy hova költözünk - szipogta, majd kitört belőle a sírás.
- Ne sírj, jobb lessz ott nekünk! - magához ölelte kislányát, és megnyugtatta. - már megtaláltam, hogy hova fogunk költözni. A város neve Valedale. Nyugodt, békés hely. Jorvik szigetén van.
- Aham.. :( Menjünk ki Katihoz, folytassuk ott a beszélgetést...

             
-És azt hiszed, hgy oda fogok találni? Oda... Valedalebe?
-Ha egy térképen bejelölöm, hogy merre menj, biztosan odatalálsz.
- Hát... remélem... Tudod, hogy nem vagyok egy jól eligazodós típus.
-Ne félj, menni fog! Na, ki is hozom a térképet.
Amanda gyorsan beszaladt a házba, fogott egy tollat, és lerajzolta az útvonalat. Amint felvázolta visszajött az udvarra. Diane addigra már Katit simogatta, és mindenbizonnyal mesélt neki a holnapi útról.

             
 -Látod, nem olyan vészes.
-Méghogy nem olyan vészes?! 20 km! Ennyit még nem mentük egyszerre. SOHA. És még egy nyeregtáskám sincsen, amibe vizet, és ételt tehetnék!
- De hátizsákod van... Most muszály lesz azal megoldanod.
-Jó jó... Igazad van... De akkor most kimegyek, gyakorlok Katival a holnapi nagy menetre.
-Rendben, de 8-ra gyere haza.
-Jó, jó...

          
Azzal a lendülettel felnyergelte Katit, és elment a legközelebbi galopp-pályához. Szegény Katinak ez nagy erőpróba, hiszen legtöbbször csak vágtáznak. De ha holnap sötétedés előtt oda akarnak érni, akkor többre lesz szügségük. Galoppra! Most 1 órán át galoppoznak... negyed óránként van egy kis ügetés. Csak egy a baj... Hogy szegény ló nincs hozzászokva az efféle gyors tempóhoz. Úgy érzi, hogy már a halál ajtaján kopogtat, de érzi: a holnap nagy nap lesz... Keményen kell dolgozni. Az első negyed órás pihenő még "nem volt szügséges", ám a második már annál inkáb... Kisebb-nagyobb lassításokkal, de végigcsinálták az 1 óra galoppot.
-Ezaz! Ügyes voltál! 
Diane gyorasan lenyergelte, majd elétett két répát.

          
-Szép munka! Így biztosan meg tudjuk majd csinálni holnap, igaz anyu? 
-Biztos vagyok benne :)
- Kati úgy szárnyalt akáár a szél! Nagyon gyors ló, az már biztos!
-Valóbabn nagyon gyors. Na bemegyek, összepakolom a mi cuccainkat...
-Ó.. tényleg :( a költözés... szinte már el is felejtettem, hogy miért megyek holnap :( Na jó, járok eggyet. Utolsó napom Sun Cityben
...

 

2. rész

-NINCS KÉP-
Másnap pirkadatkor már indulni kellett... Diane egy nagy nyújtózkodással kezdte a napot , aztán átszaladt a hálószobájából nyíl fürdőbe. Gyorsan megmosta szemeit, majd kinézett az ablakon. A madarak hangja még nem hallatszott... Még szunnyadt a város. Diane elkezdett emlékezni, hogy ma mennek...
- Basszus! Már indulhatok is! - amint ezt kimondta leszaladt a lépcsőn, és a konyhába futott. Amanda már itt volt, és szendvicseket készített.
-Szia anya!
-Szia! Na, készen állsz a nagy menetre?
-Naggyából... Asszem átöltözöm...
-Az jó lesz!
Diane frisse, és fitten jött vissza.
-Tessék itt a cuccod - Amanda egy jól megtömött hátizsákot adott lányának.
-Köszi! Kikisérsz mégegyszer, SunCityből? :(
-Persze.

        
Diane egy szempillantás alatt felül lovára, de előtte megcsutakolta, hogy ragyogjon, mint a nyári napsugár, valamint ételt és italt adott neki. Mostmár csak az intő szavak jöttek...
-Na jó... kissé agódok miattatok. Nehogy valami bajotok legyen, mert akkor én...
-Nyugi anyu! Nem lesz baj! - majd kacsintott egyet.
-Na jó, de csak a kijelölt útvonalon menjetek!
-Jó, jó... De már indulom kell ha oda akarok érni...
-Vigyázz magadra!
Amint ezt a szót kimondta, Diane már indult is. Amint kiértek a városból, egy hegy alján lévő "teengerpartos" részen kellett átjonnijük. Kiváló alkalom volt a vágtázásra :) 


        
-Na jó Katikám :) Akkor kezdjünk vágtázni!
Diane odapöccintett egyett a sarkával, aztán mégegyet, és a ló szépen vágtázni kezdett. Kati még sosem volt "terepen" ugyanis a nagyvárosban ezt nem engedhették meg maguknak. Minden bizonnyal tetszik neki ez a nagy tér, és a vágta is. Egyszer csak...
-Hé csajszi! Bakolunk, bakolunk?! ;) Mennél te gyorsabban is, én tudom, de ez most nem lesz egy fél óra lovaglás, tartogasd az erődet pajti!
Ezután hangos nyerítés hallatszik. Kati nyerített. Akarom mondani válaszolt. :D Tovább folytatták utukat, a parton, de sajnos a homokos szakasznak vége... El kellet kanyarodnijuk, és rátértek egy kis ösvényre. Itt már csak ügetni tudtak. Diane érezte, hogy lesz egy jó hely, ahol érdemes galoppozni. 


        
-Sss.. Nyugi, ügessünk...
Kissé nehezen, de ügetésre bírta lovát. Még nem is sejthette, hogy milyen veszedelem vár rá. Kati ugyan hozzá van szoka a kocsikhoz, de az össze-vissza utakhoz NINCS! És amint már említettem Diane sem egy eligazodó bajnok. Node, nem lövöm le a poént...
-Kati! Elhiszem hogy mennél, de kérlek... El fogsz fáradni!
Nem hiszem el hogy egy ennyire oktondi lovat talált apu... És nem hiszem el, hogy nem hisz nekem! :@ De majd meglátja, majd meglátja! El fog fáradni, én tudom! :@ -gondolta haragosan Diane. Lassacskán egy helyi magtárhoz értek, és ahogy hallottam éppen őröltek valamit. Kati kissé félt itt...
-Nyugi paci!

        
Valami eldőlt... Talán egy vas! Szörnyen hangos volt, és megilyedt ló, és lovasa is. Kati már nem bírta tovább. Ekkor a ló lecsapta fejét, bakolt egy óriásit, és elintult galoppnab. Eközben Diane majdnem leesett, a lábai kijöttek a kengyelből, a keze a levegőben, SŐT szinte nem is a nyeregben ült, hanem Kati nyakán... Nade semmi gond, túlélte x]
-Hééééééj! Te, Kati! Muszály ekkorát bakolni... ?
Ennyit arról, hogy lesz egy hely, a galoppra. Na sebaj akkor most galoppozunk... - ismételten  gondolta Diane.
Vágtattak, mint a legerősebb szél. Ha nem tudnám hogy ló, azthinném hogy újjabb tornádó van. Kati folytatta a bakolást, ám ezuttal kissebbeket rúgott. Biztosan jól érzi most magát, és örömében bakolgat :) Ismét csörömpölés hallatszik a magtár felől, de lovasunk már nem hallja. Már messze elhagyták a hangos épületet.



        
-Ájj! Sss... Mit látnak szemeim... :D Egy vadló! Talán megfoghatjuk, és eladhatnám.. Akkor segítenék anyunak, és talán egy jobb házat is vehetnénk, nem? :D Na hajrá, kapjuk el!
Azzal a vad ló felé vették az irányt. Amint látom csikó,  egy világos pej csikó! Talán doni ? Ha igen szép kis pénzt lehet érte elkérni... :) Na jó, itt az ideje közeledni hozzá. El is indultak, szépen lassan, lépésben, majd megálltak. Diane leszállt Katiról, és... odament a kiscsikóhoz. Teljesen közel engedte magához Dianet, még meg is simogatta.
-Bocsi cukiság, de nagyon sokat jelentessz nekem. Legalábbis, tudnál srgíteni. El kell hogy vigyelek - a csudába! nincs nálam semmi, amivel el tudnám hozni! :@ De ha, a lábait osszebogózom egy ággal akkor kénytelen lesz itt maradni. Valedale mingyárt itt lesz! : gondolta - na most ezt meg kell tennem, bocsi - azzal megtette amit eddig kigondolt - na mindjárt jövök érted!

        
-Á, igen erre! Valedale itt lesz a közelben! Érzem!
Hát rosszul érzed... Most épp a hágó felé tartanak, ami hemzseg a farkasoktól... Ők mindenesetre magabiztosan vágtatnak a kis ösvény felé, mit sem sejtve a vezélyről...

 

3. rész

       
-Biztos, hogy erre van Valedale? Valahogy barátságosabbnak képzeltem, mint ez a hely... Hm... lassan kezd sötétedni. Sietnünk kel l de itt nem merek gyorsabban menni... Túl csúszós az út... Sőt, ez olyan állat járta ösvény.  Egyre beljebb, és beljebb haladtak, a sok tüskés bokor, és fenyő közt. Egyszercsak hagok... ágrecsegések, csörtetés... Majd egy vonyítás! Farkasvonyítás!

         
abban a pillanatban Kati megilyedt, össze-visza ficánkolt, majd elkezdett felfelé rohanni, olyan gyorsa, ahogy csak lábai bírták. Ám nincs hozzászokva, az efféle gyosításhoz, tehát kis idő múlva lelassított... A farkasok szagot fogtak. Utána lépkedtek... Diane tudta, hogy nagy bajban van...
- Ajjaj! Asszem rosszfelé jöttem! Sürgősen el kell innen mennünk! Talán ha felmegyünk a hegyre, a másik oldalán lekerülhetünk! Hajrá kati! Nyomás! - Amint ezeket a szavakat kimondta, már rúgott is bele Kati oldalába, de szerencsétlen ló, nem bírta a gyorsaságot.
-A fenéba! Így utol fognak érni minket! Kati, ezen az életed függ! Gyoesíts, kérlek!!
Mintha a ló megértette volna Diane kétségbeesetten inyögött szavait, és gyorsított... Ezzel a tempóval az ordasok talán lemaradtak - gondolta mitsem sejtve Diane.
- Akkor itt egy picit lassítsunk...
Amint fölértek a hegytetőre, észrevették, hogy a másikoldalon szakadék van. És egyre sötétebbé válik az ég is..

         
Ismét vonyítás. De ezúttal többkb 10 vonyítás, egyszerre, vagy kis eltéréssel eymás után... Diane egyre inkább fél... Lassan a nap nyigovóra tér, és anyuék biztosan keresnek... - gondolja - le kell innen jutnom! Azzal megfordult, vágtázott, átugratott egy sziklát, és talált egy másik levezető ösvényt. Fú, így előnyt varázsolhatunk magunkak!
-Ezaz Kati, szárnyalj, mint a szél!
A vonyítások egyre halkabban hallatszanak... És a nap is egyre lejjebb száll...
-Azért nem ártana egy kis sgítség! Vagy egy Valedale -.-" HAMAR UTOLÉRHETNEK, HA ISMÉT ELTÉVEDEK!
Pár perccel késöbb még egy lovas hagja hallatszik, valamint egy össze-vissza patadobogás.

           
-Szia! Tudnál segíteni?!
-Szeva! Mi ez a nagy loholás, ember? Csak nem a "hágóból2 jössz?
-Milyen hágóból?
-Oh... Nem idevalósi vagy igaz? Na szal egy kilátó, egy hegyen. Teli van farkasokkal, és képesek követniaz embert akárhvá
Ekkor Diane lélegzete elszorul.
-Ugye enm ott voltál?! Ugye nem!
-Hát.. ö.. de ^^"
-Najó, ideje értesíteni a Valedalei közösségeet! Gyere, vagy felfalnak!
-Tudod hol van Valedale?! :D
-Persze, ott lakom...
-Én is! Mától! ;)
-Na menjünk! Most nincs időnk dumáálni!
Azzal elvágtattak a közeli Valedalebe.

 

4. rész

 
Diane egy szempillantás alatt galoppra bírta lovát, majd le a dombról, Valedalebe száguldoztak. Milyen szép hely! Jó lesz itt lakni- gondolta Diane. - Nade, most jobb lesz, ha inkább megkeresem az embereket. Be kell jelentenem a szomorú hírt, hogy farkasok közelegnek! De, miért vagyok, ilyen balfácán... Oh.. ha ezt tudom, sosem eggyezek bele a lovasútba... - tette hozzá gondolataiban.

         
Eközben Stella, a nagyveszély ellenére elindult megkeresni barátnőit. Szerencsére,  nem voltak messze, de lehettek volna közelebb is... Pár perc galopp után utolérteőket, a kis üyetlen csikó-lovával.
- Várjatok! Várjatok...
- Miaz Stella? - kérdezte rémülten regina.
- Öm... Van egy új lakó itt valedaleben, és lóháton jött. De eltévedt. És a hágóba ment, szal most jönnek a farkasok...
- De lazán előadta valaki... Na figyeljetek, akkor veerseny Valedaleig!
- Amy,Ahhoz képest h. itt szidod Stellát, hogy nem fogja fel mitörtént... ahhoz képest te sem! Tehát irány Valedale, gyorsan, és szóljunk az embereknek, h. bújjanak el a házukban...
- Na ja... De az én ügyefogyott... "lovam" nem fog odaérni, szal tépjetek nélkülem.
- Azér mondom. Verseny! Minden ló győzni akar, és akkor mennnek mint őrült! De az én lovam fog nyernii :P
- Ne most költs... Am. kit érdekel?!  Most mennyünk! Rem én is jól teljesítek majd csillag fénnyel ^^
Háromig számoltak, majd indult a verseny, ami a menekülésért vívott harc volt. Ugyanis a farkasok már ott voltak a közelben...
- CSAJOK! GYORSÍTANI KELL ! HALLOM A VONYÍTÁST! - szólt rémülten Regina.
- Szinted én nem hallom?! Na hajrá! - Mondta kissé morcosan Stella. 

         
Diane gyorsan bevágtatott a faluba, és eszeveszettül ordibálni kezdett:
- FARKASOK!! JÖNNEK A FARKASOK!! MINDENKI MENJEN BE A HÁZÁBA! GYORSAN!
Megálltt... Vett egy nagy levegőt , szuszogott egyet, és...:
- FARKASOK!! MINDENKI BÚJJON EL A HÁZÁBA! ÉS A LOVAKAT LEHETŐLEG KIS-ISTÁLLÓKBA VIGYÉK!
Ezt a mondatot, kb. háromszor elismételte, majd eszébejutott valami. A KISCSIKÓ! Nem hagyhatom ott! Meg kell keresnem, mielőtt a frkasok ebédje lesz!
Ebben a pillanatban megérkezett a lovas csapat.
- Diane... Remélem, már megvettétek a házat... A farkasok itt vannak a falu határában... - mondta Amy. Ja amúgy helló! ;)
- Öö... szia... Bocsi, most mennem kell! - azzal kivágtatott a fluból, egyenesen az esti sötét erdőbe, hogy megtalálja az elhagyatott kiscsikót...

         
Galoppoztt, ahogy csak lova bírta, de a farkasok hamar szagot fogtak. A lány után eredtek, és kishíján elkapták. A farkasok nagy hévvel kapkodtak a ló után.. a fogak csattogása, és az idegtépő fogcsikorgatás hangja a pokolba kergette Dianet...
 Amint az erdőbe ért kénytelen volt lassítani, hisz a nagy ágak között nem megy a galopp...
-Ottvagy! - Kiáltott Diane
Rettentő gyorsasággal a kiscsikóhoz ment, rádobott egy kötőféket, egy vezetőszárral, és már mentek is tovább.. De amíg megálltak a farkasok utolérték a lovat...
- Hajrá! Kati, fuss! FUSS!
Most életre-halálra ment a fogócska, és ha a csikó elfáradt, akkor nincs menekvés... Hirtelen Diane eszébe jutott egy ötlet
- A farkasok jó esettel enm tudnak úszni... Mi pedig könnyén átugorhatjuk ezt a folyót.... Ők nem... Egy próbát megér! Csak az a probléma, hogy a csikó... NEM ÉRDEKEL! ugrunk! - azzal a lendülettel vettek egy éles kanyart, begyorsltak, és repültek a folyó felett... A kiscsikó ugyan előbb landolt, mint Kati, de átjutottak.
- Ezaz! A sok farkas ottmaradt! :D ;) Ugyesek vagytok! - majd megpaskolta Kati nyakát, és tovább galoppoztak
.

         
Amint bevágtattaok Valedalebe, minenki ott várta őket egy háznál. Talán az a mi házunk? - gondolta Diane. - Mindegy, odfamegyünk!
Így is tettek.
- Diane! Anyira aggódtam érted! Mégis hol voltál?! És ki ez a kiscsikó?!
- Nyugi anyu, nem esett bajom... Őt még idefele taléltam, és pár ággal megakadájoztam a mozgását, és nem hagyhattam ott...
- Ez enm mentség! Most tedd be a lovakat a helyükre, és irány a szobád!
- Van helyük is?!
- Szerinted mi az a kis istálló ott?! Na csináld már!
Mindenki elballagott a ház környékéről. Senki sem volt kiváncsi a veszekedésre... 

         
- Hm.. remélem sikerlt lerázni őket... Nem szeretné őket látni többé... Mára ennyi izgalom elég volt...
- Jössz már Diane?!
- Megyek, megyek...

 

5. rész

  
- Szia! Látom felébredtél! Tegnap akartam mondani, hogy amíg kerested a csikót, addig Reina egy versenyről beszlt. A River Cup. Ma megy egy edzésre, és talán elmehetnél vele. És késöbb megpróbálhatnád a river cupot is...
- És miért mondod ezt? Részletre vetted a házat, ugye?...
- Igen, és ezzel tudnál egy kis pénzt nyerni. És akkor ki tudnám fizetni a házat. Teljes egészében.
- Rendben, megteszem ami tőlem telik... Megyek, megbeszélem vele az ügyet...

          - Szia Regina!
- Szia... Diane ugye?
- Igen ;) Még be sem mutatkoztunk. Vagyis nem tudunk semmit egymásról...
- Igen.. Én már itt lakom születésem óta, és miénk az az istálló is. A lovam neve csillag fény, a tiédé?
- Az enyém simán Kati. Mi tegnap költöztünk, de ezt szerintem tudod :)
- Igen rájöttem már :D - nevetett
- Ööö... Azt szeretném kérdezni, hogy... elmehetek-e veled a mai edzésedre? És talán én is edzhetnék veled...
- Oh, nebutáskod, persze hgy jöhetsz!  Amy is jön,  úgyhogy lesz egy csajos lovaglás ;) :D
- Stella nem?
- Hát az ő lova még csikó.. és nem tud valami sokat...
- Értem.
- Na szólok Amynek, és indulhatunk!

          
- Szia Amy!
Szia! Látom új barátnőd van... 
- Miről beszélsz? Diane épp hogy csak ismerősöm. De a legjobb barátnőmért nem cserélném le.
- Én is ezt mondanám. Na bocs, menj csak a barátnőddel eddzeni.
- Jaj, ne csináld már...
- Tegnap direkt megbeszéltük, hogy csak ketten megyünk! Nincs idegzetem egy szegény, nyalizós kislányhoz...
- Hát rendben, ezt még megtárgyaljuk HÁRMAN! De most megyek, mert nem fogok odaérni. Helló!
Amy már nem köszönt. Nagyon sértődékeny tud lenni, ha valami nem úgy alakul, mint ahogy ő szeretné.

            
Így már csak ketten maradtak a versenyző palánták. Először lassan lépkedtek, és kiértek Valedaleból, majd Diane  kérdezősködni kezdett...
- Amy miért enm jött? Ugye nem miattam?
- Dolga volt. Ha nem kellett volna készülni a ma esti bulijukra, akkor jönne ő is. 
- Buli? Milyen buli?
- Családi grill party, pár gazdag vendéggel. Lóbiznisz, tudod...
- Ahham. Tehát nem csak egy lovuk van?
- Óh... dehogy... Messze innen van egy lovastanyájuk. Minden 2. hétvégén ott van. Kb. 30 lovuk van... Nagyon megy nekik a lovagoltatás. Amí apuját azért enm  látod. Mert ott van.
- Hűűű.... Jó gazdagok lehetnek! 0.o 
- Hát valójában enm azok. Ez titok, tehát lakat a szádin! A nagypapája vette a lovardát, és a lovakat az ő pénzéből tartják fen.. Tudod, megnyerte a lottót, de kapzsi kicsit... Na de hagyuk Amyt!  Vágtázzunk!
- Benne vagyok! ;) 
A két ló abban a pillantásban villám-vágtára kezdett, de hamarosan galoppá alakult.
- Na akkor már verseny a pályáig! ;) Bár nem tom merre van, majd szólj ha kanyarodjak! Ha elöl lennék... :)

            
Több kilóméteren át galoppoztak, de csak lassan. Csillagfény jobbnak bizonyult Katinál.
- Várj! Kati enm bírja, még a gyorsgaloppot sem ! 
Megálltak.
- Pedig ez nem gyorsgalopp! Ez alig hogy galopp! Na jó... akkor innen felvágtázunk a malomig. Ott van Lisa, nála lesz az edzés. Távlovaglás elsősorban. Mindennek a gyorsaság az alapja. Márha versenyről beszélünk.
- Na ja... Akkor megyek először. 
Lassacskán odaértek, majd Diane egy ritka rossz időt ment. Vele ellentétben Regina csodásan ment.

 

6. rész


Mikor már mindketten végeztek az edzéssel Lisa egy kérdést tett fel Dianenak. 
- Mond, ezt a lovat hol találtad?
- Apukám találta. A birtokunkra tévedt.
- Értelek. És remélem te is megérted, hogy ez a ló valakinek hiányzik.
- Értem, de eddig enm jelentkezett érte senki. 0.o 
- Hát akkor el kell hogy keserítselek...
- Miért, ismered a "gazdáját" ? :s
- Ez a ló a Jorvik lovarda tulajdona... Nemrégiben szökött el a legelőről. A farkasoktól megilyedvén átugrotta a karám kerítését, és elvágtatott. Mire felnyergeltünk mégegy lovat, már eltűnt Azt hittük elkapták a farkasok, de hála az égnek él!
- Ö.. hát igen,... még szerencse.... - Diane szeméből kicsordultak az első könnycseppekk.
- Menjetek el  az istállóba, és beszéljetek Mr. Corennal! - pár perc alatt ofda is értek. a gyönyörű lovardába.

        
-Jónapot Mr. Coren!
-Szerbusz! Megtaláltad rubintot?! 
- Hát.. igen... :'( - a lány sírni kezdett.
- Mi a baj? Talán túlságosan megszeretted? :S
- I-.. igen.... És nem... akarom ... it- itt hagyni a Katimat :'(
- Neharagudj, de sajnos a ló nem az enyém. Ha az enyém lenn e megtarthatnád... De Fridielláé... És ő a legjobb ugróló Jorvikban... És nagy esélye van River Cupon is. Töb százezreket érő ló.
- Téé... nyleg? :'(
- Igen. És amiért megtaláltad, jutalom jár! Gondolom nem a közelben laksz, ugyanis itt minden 2. fán egy hirdetés áll. A megtalálója egy kissebb értékú fakó, magyar sportlovat kap.
- Tényleg?! :'( Tudja... a ccs.a lá.. dom nagyon.. szegény :'( És ne.. nem tudtunk volna.. új.. lovat ve.. venni...
- No sebaj, gyere, átadom az ajándékodat! Vagyis maradj itt! ;) - azzal az öregúr bevezette Katit az istálla, és egy másik lovat hozott ki. 

        
-No, hogy tetszik? 
- Hihi ;)I Nagyon aranyos! - ugyanis itt a paci megnyalogatta Diane kezét.
- Oh.. hát igen, egy kicsit sóhiánya van, de azért megteszi, ugye?
- Igen! Mindenbizonnyal megteszi! :D
- Tudod, nemrég született egy kiscsikója, és egy Valedalei családnak adtuk el. Szegény csikó... Nem valami jó  ló, de aranyos. Vele ellentétben az anyukája nagyon jó ló. Kicsit bakolós ugyan, de rendkívül gyors, és kiválóan ugrik.
- Annak nagyon örülök!
. Mond csak, szereted a militaryt?
- Mimitarit?
- A militarit! - kuncogott egyet Dianen.
- Oh.. nem tudom mi az...
- Ez a ló mindenképp militaryra való lene. Vagyis terepre ;)
- Értem!
- Van egy ajánlatom számodra. Maradj it 3 napig, segíts az istálló fenntartásában, és én cserébe kiváló militarizót faragok belőled!
- Hát.. anyu úgy tudja, hpgy csak 1 napot maradok. Ma...
- Én szólok neki! - Ajánlotta fel Regina - Úgy is indulok haza, akkor megmondom neki h. maradsz még 3 napot!
- Oh! Köszi! ;)
- Na ... Hogy is hívnak?
- Diane x]
- Menj lovagolni az új lovadon!

        
Diane felült ujdonsült lovára, és elvágtattak a díjugratópályához.
- Szia! Én Diane vagyok.
- Szervusz! Engem Lindának hívnak. Ugratni jöttél?
- Igen, igeen. Kipróbálom az új lovamat :)
- Te találtad meg Rubintot?
- I.. gen.. :'(
- A szívedhez nőtt, látom. Na, törődjünk a jövővel! ;)
- Ö.. te ismered ezt a pacit? Mert én nem tudom a nevét...
- A nevére vagy kíváncsi? Maya.
- Értem! Szép neve van!
- Szerintem kezdj edzeni vele. Ráfér, mert rég nem ült rajta senki.
- Oksi!

        
Azzal Diane ismét felpattant Mayára, és bement a pályára. Hű... Még sosem ugrattam, de a tv-ben láttam hogy kell. Azért lehet jobb lett volna szólni... Elég nagyok ezek az akadályok! :S - gondolta magában - na jó kezdjük.  Azzal vágtára ösztökélte Mayát, és repültek a magas akadályok felett.
- Ezaz! Nagyon ügyes vagy! Mond , hány éve ugratsz?
- El ne ess! Ez az 1. alkalom!
- Hűűűű... megáll az ész ! - Linda lélegzete elakadt. - neked ekll egy lovasgatya! Nekem van egy ami kicsi. Talán neked jó lesz. Én még nem mehetek be, de ha bemész a klubszobába ott van a 2. szekrényben! Ved fel, és gyere, had nézzelek meg!
- Oksi, megyek :P

        
Dia elment a klubszobához, felvette Linda kinőtt lovasnadrágját, majd visszajött...
- Na, szerintem tök jól áll! Szerinted?
- Hű, szerintem is! Profi lovas kinézeted van!
- Köszi! Na kipróbálom milyen benne ugrani!
Ismét bement a pályára, és ugrott. 
- Sokkal jobb! nem csúszzík!!
- Jajam! A nadrág a tiéd! Én már úgysem tudok mit kezdeni vele 
- Köszönöm Linda! Örök hála neked!!!
Amint befejezte a lovaglást, szépen megetette lovát, italt is adott neki, majd bevitte az istállóba

 

7. rész


Diane lelkileg próbálta helyre tenni a dolgokat, hogy most csak magára számíthat, és keményen kell dolgoznia a siker érdekében. Na jó... Nem ismerek senkit, nem ismerem a szokásokat, azt sem tudom, hogy álmondok, vagy valósan itt vagyok! - gondolta Diane kétségbeesetten - Azthiszem Beszélek Mr. Corennal...


-Jóreggelt Mr. Coren! 
-Neked is jóreggelt Diane! Nos, jöttél dolgozni?
-Igen... jöttem ^.^"
-Rendben. Kezdhetnél az almozással, és az etetéssel, utána itasd meg a lovaimat. Ha mindennel végeztél, akkor ne felejtsd el lecsutakolni őket.
-Huh, jó :) 
-Ha elfelejtenéd őket, csak nézz a faliujságra, kiirtam neked őket, hogy könnyebb dolgod legyen a munkában
-Köszönöm! - azzal bement az istállóba, és nekilátott a munkának.


-Hűha... Az otthoni istállókban jóval kevesebb a felszerelés, az már biztos! Na jó, akkor almozzunk egyet!
Elővett egy talicskát, és egy lapátot, s nekilátott a munkának. Jó fél óra múlva kijelentette: az istálló ragyog! Talán meglepem Mr. Corent, egy kis lepókhálózással, és felmosással, hátha előbb felülhetek Mayára! - Szintén neki látott a feladatnak. 
-Szuper, már csak etetni meg itatni kell! Jaj, és pucolni... Mind1, megcsinálom, és kész! 
Délben készen  is lett mindennel.


-Készen vagyok mindennel!!!!!!
-Szép munka! Most jönni fog egy kezdő kislány lovagolni, és a lovak napok óta nem mentek. Megtennéd hogy lelovagolod Villámot? Ő az az almásderes, ott legelöl. Attól tartok a kislány nem  bírna le vele, ha előtte nem menne legalább egy órát...
-Persze, szivesen megteszem :) Egy kérdés: ugye nem vad? xD
-Neem, kezdőknek való ló, csak kicsit km hiánya van :)
-Akkor jó! Na megyek felülök rá!


-Vidd el egy jó Galoppos terepre -tette hozzá Mr. Coren
-Jó!
Diane egyből vágtára fogta Villámot, és nekivágtak az ismeretlennek. Lassacskán egy szakadékos, keskeny úthoz értek, ahol a fákra félelmetes halálfejek voltak festve, vérvörös színnel.
-Juj... Ez hátborzongató hely. Valami azt súgja, hogy ide nem kéne eljönnöm. Legalábbis nem Villámmal. Talán este ellógok Mayával, ő jú gyors. Nehogy valami történjen, amielől nem tudnák elgaloppozni a kis deressel....
Visszafordultak. Amint letelt az egy  óra, már az istállóba is értek.


-Köszönöm, hogy lelovagoltad, de most látom, hoyg az új aszisztensem rosszul írta be a naplóba. Most Fridiella fog jönni, és ő a saját lován megy. 
-Oh, értem. Az övé Kati? Akarom mondani....
-Igen az övé. Ő már jól tud galoppozni, és ugratni, de militaryzni nem tud. Talán ő is kijöhetne velünk az edzésre, nem?
-Igen, az jó lenne. Úgy sokkal izgalmasabb a lovaglás!
-Egy 5 percen belül itt lessz, addig készítsd elő Mayát!

 

8. rész


Igen, pár perc múlva valóban megjött Fridiella is. Diane szíve majd megszakadt, amikor látta, hogy az ő kis lován más ül. Ám hamarosan a szomorúságot harag nyomta el...
-Szerbusz ló lopoó! - köszöntötte mogorván Fridiella.
-Micsoda? Hogy én?
-Tán rossz a füled? Igen te vagy! Remélem élvezted a lovaglást rajta, többet úgy sem jössz vele :P Ha ha ha :P
-Kösz Fridiella. De ne aggódj, jobb nekem így. Jobb lovam van :P
-Elég legyen lányok! - vágott közbe Mr. Coren
Most edzeni jöttetek, nem? Nah, Fridiella tudja az utat, menjetek Alexhez, és ő megmutaatja a Military csínjját-bínját.
- rendben -mondták kórusban.


-Öhm... Verseny mehet lólopókám? :P
-Sosem térnék ki semmilyen verseny elől ! Még szép hogy benne vagyok!
-Csak vigyázz, hogy meg ne und a hátamat nézni :P Na akkor a fától indul a verseny, Alexig :P
-OK! 3... 2... 1... RAJT!
A két lány eszeveszett tempóban száguldott. Eleinte Fridiella volt elöl jódarabig, majd Diane jókora rúgással felgyorsította lovát, és végül ők lettek az elsők.
-Nemér! Csaltál!
-Oh, iggen? Na holt, te jószemű! :P Törődj bele, Maya gyorsabb mint a te lovad... RUBINT!
-Hm... - Nyögte sértődötten Fridiella.


Ahogy odaértek Alex bemutatta nekik tudását, majd mindent elmagyarázott. Látta, hogy a lányokban nagy tehetség van, és hpgy érdemes velük foglalkozni. Több se kellett neki, nagy vakmerőséggel maga után cibálta a 2 lányt, és megugrattatta velük az akadályokat.
-Na, ugye milyen jó! Ezért szeretem én a terepet, a militaryt. Természetes, és veszélyes, nemde?
-De, tényleg az! Még jó hogy Maya bírja! ;)
-Jaj, maradjmár, azzal a fakó lóval! A világos a gyengeség színe, de az én pej lovam... Na igen, ő erős.
-Erre ne vegyél mérget... - szólt vissza Alex, aki hófehér lóval rendelkezett.


-Jólvan. Megcsináltátok. Az az igazság, hogy nagyon ügyesek voltatok mindketten. DE! 
-Je je jee :P És én jobb vagyok mint Diiianeee :P
-Na ezt most hagyd abba, vagy...
-Csond... Na az a lényegm hogy csak egyikőtöket vihetem tovább a következő szintre. A versenyeken egy győztes van. És ügysségben ez a győztes most Diane lett.
- HOGY?! Ezt nem mondhatod! Na jó, szólok a papámnak, hogy a lovamat új helyre viszem, nem maradok itt, a tetves Jorvik Istállóban, ez már fix! Cöh!
-Ahogy akarod Fridiella. Diane, edzünk még?
-Persze!


-Ezaz! Nagyon ügyes vagy!
-Kössz!
-Be mered vállalni a magaslest?? Elég durva, de hihetetlen élmény, hogy megcsináltad ezt a félelmetes akármit is :D
-Porba cseresznye (Próba, szerencse)
Itt elég jól begyorsultak a lovak. Alex előre ment, hogy mutassa, hogy is kelll ezt, majd utána kicsivel jött Diane is. Neméppen mondhatni, hogy szép volt, mert Maya hátsó lába fenn akadt egy kcsit, de megcsinálták.
-Hm.. Jó volt, de most menj visza za istállóba, mert sötétedik! Siess, sok a farkas esténként!
-Jó, köszi! Ott találkozunk!